2. Fejezet - Az örökségturizmus kínálati elemei, a falusi turizmus termékei, és a falumúzeumok

Az örökségturizmus kínálati elemei

Az előző fejezetben bemutatottak alapján örökségturizmus szempontjából releváns turisztikai termékek lehetnek az alábbi területek:

  • A falusi turizmus termékei, és a falumúzeumok
  • Bor és gasztronómiai kultúrához kapcsolódó turisztikai termékek
  • Vallási tárgyú turisztikai termékek 

Mindezen részterületek tárgyalása előtt célszerű megismerkednünk a „turisztikai termék” fogalmával. A turisztikai termék a turista adott desztinációban végezhető tevékenységeinek azon rendszerét jelenti, amelyből kialakítható egy versenyképes élmény-átélésére alkalmas szolgáltatás. A turisztikai termék leginkább a 4 A-val írható körül, amelynek értelmében minden turisztikai termék összetevőből épül fel:

  • Attraction – vonzerő,
  • Access – megközelítés,
  • Accommodation – elszállásolás
  • Attitude – hozzáállás

A turisztikai termék esetében megkülönböztetjük a mikro, és a makroszintű terméket. Mikroszinten egy-egy adott turisztikai vállalkozás által nyújtott konkrét szolgáltatás-csomagot tekinthetünk terméknek nevezni, makroszinten pedig a magát a turisztikai desztinációt és annak a turista igényeinek kielégítésére kínált tematikus szolgáltatáshalmazokat jelenti.

A desztináció olyan fizikai helyszínként jelölhető meg, ahol a turista legalább egy éjszakát tölt el. Tartalmazza a turisztikai vonzerőket, termékeket, kapcsolódó szolgáltatásokat, amelyek biztosítják a legalább egy napi helyben tartózkodást; és a fizikai jellegén túl több „megfoghatatlan” alkotóeleme van, így például a márka, az imázs, az arculat. A desztináció olyan földrajzi terület (település, kistérség, régió, ország, kontinens), melyet a vendég, a vendégek egy csoportja célterületnek választ, és rendelkezik a turistafogadáshoz szükséges szolgáltatásokkal (szállás, vendéglátás), a kikapcsolódás/munkavégzés feltételeivel. (Aubert, 2011) A turisztikai terméktől alapvetően elvárt teljesítmény, hogy képes legyen kielégíteni a fogyasztók, vendégek szükségleteit. A turisztikai termékek hasznosságtartalmának legfontosabb fokmérője az élmény-nyújtó képesség, azaz, milyen mértékben képes a fogyasztót az általa elvárt élményanyaghoz juttatni.

A Magyar Turisztikai Zrt iránymutatása szerint az örökségturizmus minden turisztikai termék alapja, viszont önálló termékként nem nyújt elég utazási motivációt, inkább az utazások során végzett tevékenységek palettáját színesíti. A termék igen sok komplementer részt tartalmaz a vallási, falusi, bor és gasztronómiai, öko- és lovas turizmussal.

A falusi turizmus termékei, és a falumúzeumok

A hagyományőrzés, a népművészet, a helyi termékek elkészítésének bevonódás által való megtapasztalása a falusi turizmus egyik alapvető kínálati eleme. Ezen programok kiegészítő jellegükben biztosítják a falusi élet megismerésének élményét az utazók számára. Kiemelten fontosak tehát a helyi kézműves műhelyek, tájházak megléte, ugyanakkor elengedhetetlenül szükséges a vendégközpontú szemlélet, amely interaktív élményt biztosíthat az utazó részére. Annak érdekében, hogy a hagyományőrzés jelentős vonzerővé váljon komplex élmény biztosítása szükséges. Mindezért két szempont figyelembe vétele elengedhetetlen: egyrészt hangsúly helyezendő a tematikus, differenciáltság-központú termékfejlesztésre, másrészt a hagyományőrzés más termékekkel (rekreációs, aktív turisztikai termékekkel) való összekapcsolására.

Falumúzeumok: A skanzenek jelentős szerepet játszanak a hagyományok őrzésében és interpretációjában. Az „élő” múzeumok turisztikai szerepe kérdéseket vet fel, egyrészt az autentikus élménynyújtás, másrészt a többnyire rövid tartózkodási idő szempontjából. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a skanzenek vendégközpontú szemlélettel, személyes interpretációval, és több napos programlehetőségek biztosításával jelentős vonzerőértéket képviselnek. Az ország több pontján találkozhatunk kisebb-nagyobb falumúzeumokkal. Hazánk legnagyobb regionális szabadtéri néprajzi múzeuma a Sóstói Múzeumfalu, (lásd:www.muzeumfalu.hu)

A múzeumfalu a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye földrajzi és néprajzi tájegységeinek megfelelő csoportosításban egy valóságos, ám igazából soha nem létezett falu másaként mutatja be a vidék néprajzi sajátosságait. Szatmár, Bereg, Rétköz, Nyírség és a nyíri Mezőség 19. század végi szegény- és középparaszti, valamint kisnemesi lakóházai, gazdasági épületei, jellegzetes lakberendezési hagyományai, használati és dísztárgyai hiteles képet nyújtanak a parasztság egykori életformájáról. A régi faluképet idézik fel a ˝múzeumi falu˝ központjában látható közösségi épületek is: az iskola, a református templom, a harangtorony, a paplak, a tűzoltószertár, a szatócsbolt és kocsma. Olyan kuriózumok is helyet kaptak a múzeum területén, mint a hajdani kismesterségeket bemutató műhelysor, a kovácsműhely és a borbélyüzlet, a faluvégi cigánykunyhók épületegyüttese, vagy a Nyíregyháza környékére a 18. században betelepült szlovák népesség jellegzetes bokortanyai életmódját reprezentáló ˝tirpák tanya˝. Legutoljára a nyírségi kisnemesi porta, egy szárazmalom és egy fejfás temető telepítése fejeződött be, s ezekkel vált teljessé a falukép. Az épületek mellett a tájjellegű gyümölcsfák, konyhakertek és kultúrnövények, a házak előtt pompázó virágoskertek egy 19. század végi falu hamisítatlan hangulatát varázsolják a látogatók elé. Az ˝élő múzeum˝ gondolata jegyében egy-egy lakóházban bizonyos házimunkák, például a kenyérsütés vagy a kenderfeldolgozás jellegzetes eszközei és munkafolyamatai láthatók, alkalmanként pedig valamelyik jeles naphoz kapcsolódóan az ünnepi készülődés tárgyai (például a görög katolikusok hagyományos húsvéti, karácsonyi szobabelsője) kerülnek bemutatásra. Ugyancsak a múzeum élővé tételét szolgálják a különböző mesterség- és kézművesbemutatók, amelyek a fazekasság, fafaragás, gyertyamártás, kovácsolás, bőrözés, gyöngyfűzés, vajköpülés, mézeskalácssütés és szövés munkafolyamataival ismertetik meg a látogatókat. Nagyobb rendezvények alkalmával vagy szervezett csoportfoglalkozások keretében ki is próbálhatók, el is sajátíthatók egyes régi mesterségek, házimunkák fortélyai. A szatócsbolt, a kocsma és a templom eredeti funkciójában működik: utóbbiban esküvőket és keresztelőket is szoktak tartani. A látnivalók körét szervesen egészítik ki a múzeum profiljához illeszkedő rendezvények. Hagyományosan minden évben sok látogatót vonz a május elsejei májusfaállítás és majális, a pünkösdi királyválasztás és a Szent István-napi kenyérünnep. Nagy népszerűségnek örvendenek a különböző őszi paraszti munkákat (aszalást, lekvárfőzést, paprikafűzést, káposztasavanyítást, dohányfűzést- és simítást, paszulycséplést, mustkészítést stb.) felelevenítő bemutatók. A szerdánkénti népi gasztronómiai bemutatók (ahol az elkészült tájjellegű ételeket meg is lehet kóstolni) sokaknak rendszeres programot jelentenek. A gyerekek számára szervezett nyári hagyományőrző táborok, a múzeumfalu szabadtéri színpadán alkalmanként megrendezett folklórfesztiválok és - műsorok mind azt a célt szolgálják, hogy az utókor számára megőrzött épületek és tárgyak mellett a népi kultúra másik arcát, a hagyományos paraszti élet ünnepi és hétköznapi oldalát is megismertessük a látogatókkal. (forrás: www.muzeumfalu.hu )

A falusi turizmus, mint turisztikai termék tehát egyrészt az örökségturizmus része, másrészt pedig a vidékfejlesztés hatékony eszközeként szoros kapcsolatokat ápol az agráriummal. (Mihalkó, 2011)

A falusi turizmus, mint turisztikai termék egyedi jellegű, mely:

  • helyi, kistérségi vonzerőkön alapulnak;
  • az esetek többségében a vendéglátó és a vendég egy házban, egy portán, együtt lakik, együtt él;
  • a vendég a családias, a házias, a helyi szokások szerinti életformának, események résztvevőjévé válhat;
  • bővíti a munkaalkalmat, javítja a helyi lakosság megélhetését; kiegészítő jövedelemforrás;
  • keresletet ébreszt a helyi szolgáltatások, termékek, természeti és kulturális értékek iránt;
  • kultúrát közvetít a vendégfogadók és a vendégek között;
  • hozzájárul a térségben élők összefogásának, közösségtudatának erősítéséhez;
  • kialakulhat a település vagy a térség komplex turisztikai szolgáltatás-rendszere;
  • a falusi turizmus a falu komplex idegenforgalmi kínálatának a hasznosítása. (Mihalkó, 2011)

A falusi turizmusban zajló trendeket szemléletesen mutatja be a Pécsi Tudományegyetem 2011-ben publikált „Turisztikai terméktervezés és fejlesztés” című tanulmánykötete.

  • Felértékelődnek a védett területek, a turisták motivációiban átrétegződés figyelhető meg az élvezet- központúság irányából az élmény és új tudás megszerzése felé. A védett természeti értékeket bemutató, egyedi élményeket nyújtó turisztikai termékek, amelyek eredeti, hagyományőrző és tiszta, környezeti ártalmaktól mentes térségekbe települnek, és nem járnak tömeges igénybevétellel, növekvő érdeklődésre tarthatnak számot. A csendes vízpartok, a forgalmas helyektől távoli, de vendégfogadásra felkészült települések kedvező helyzetbe kerülnek.
  • A csoportos, szervezett utazások népszerűsége csökken, az egyéni, vagy kis csoportokban, baráti, családi körben üdülők jutnak túlsúlyra. Az individualizálódó vendég egyéni ellátást, kiszolgálást vár el. Növekszik az esélye a hobbi igényeket – pl. természet-megfigyelés, madárfotózás – is kielégíteni képes üdülőhelyeknek.
  • A kínálatokban a minőségi jegyek megerősödése. Az egyéni és különleges, mindazonáltal magas minőségi igényeknek megfelelni tudó vendégfogadóknak javul a pozíciójuk. A tömeges és középszintű szolgáltatások időszaka lejárt.

A magas minőségi elvárások erősödése az üdülőhelyekkel szemben. A vendégek egyre magasabb minőségi követelményeket határoznak meg üdülési helyükkel szemben. Elvárják a rendezett, komfortos, kényelmes, legalább a hazai lakás színvonalát produkálni képes szálláshelyeket, üdülési környezetet. Ez nagy kihívás a falvak vendégfogadói számára.

Releváns honlapok: www.skanzen.hu, http://www.utazzitthon.hu/tajhazak.html

Videó:

 

Kulcsszavak: 
Falusi turizmus, Attrakció, Vonzerő, Elszállásolás, Skanzen, Hagyományőrzés, Falvak, Népességmegtartás, Individualizáció, Kihívások
Ellenőrző kérdések: